Ó, Anakin, miért vagy te Anakin...
Ó
Anakin, miért vagy te Anakin…
Harrison
Fordról köztudott, hogy mindig is gyűlölte a párbeszédeket, amelyeket George
Lucas a Star Wars forgatókönyvébe megálmodott, és ennek a forgatások során
rendszeresen hangot is adott. Ford szerint ugyanis a párbeszédek stílusukban
annyira természetellenesek, naivak és régies hangzásúak voltak, hogy egyáltalán
nem illettek bele a film hangulatába, és távolról sem hasonlítottak rendes
társalgáshoz. Mark Hamill mesélte egy interjúban, hogy mikor megkapta a legelső
Star Wars film szerepének szövegét, igyekezett azt minél pontosabban, szóról
szóra, vesszőről vesszőre megjegyezni. Aztán kissé lámpalázasan bement a
forgatásra, és az első, amit látott, Harrison Ford volt, kezében Han Solo
szövegével, amiből a színész egész sorokat húzott ki és javított át, mert
szerinte nem voltak helyénvalóak. Később bevallotta, hogy ezek után ő maga is
alakítgatott itt-ott az eredeti változaton, bár a legtöbb változtatást még így
is Harrison vitte véghez, aki több alkalommal is vitába szállt George-al a
szövege miatt. Harrison mindig azt mondta, hogy Lucas dialógusai leírva nagyon
jól mutatnak, és egy regényben (vagy épp egy forgatókönyvben) megállják a
helyüket, de amint ki is kell mondania őket, mesterkéltté
válnak.
Megpróbáltam
rájönni arra, hogy mi állhat ezeknek az oda nem illően irodalmi, sokszor kissé
banális párbeszédeknek a hátterében, és hogy miért használt Lucas gyakran
régies, ódivatú nyelvezetet a forgatókönyv megírásakor. Találtam is néhány
érdekességet a rendező életrajzában és a Star Wars-on kívüli munkásságában, amik
választ, illetve magyarázatot adhatnak erre a talányra. Megérthetjük például,
hogy mi célt szolgálnak a régies szavak és az irodalmi stílus, illetve azt is,
hogy mi köze van Shakespeare-nek a Csillagok Háborújához.

Először is,
fontos tudni, hogy George Lucas eredetileg írónak készült, és csak később
döntött úgy, hogy a filmrendezést választja hivatásául. Angol irodalmat
hallgatott a főiskolán, elvégezte a szakot, ám írói pályája ezzel félbe is
szakadt, ugyanis érdeklődni kezdett a filmgyártás iránt. Beiratkozott hát egy
másik, animációs szakra, és egy tucat művel bizonyította rátermettségét. Miután
befejezte az egyetemet, ő maga is tanítani kezdett, és szabadidejében
forgatókönyveken dolgozott. És bár az irodalomnak hátat fordított, az írói
felkészülése során összeszedett tudását a filmezésnél is hasznosítani tudta,
például a forgatókönyvek megírásakor. Egy film forgatókönyve alakjában és
stílusában nem sokban különbözik egy színdarab, vagy egy drámai mű
forgatókönyvétől. Ami azt illeti, Lucas több filmes alkotásában is
fellelhető az irodalom hatása, és nem egy olyan filmje ismert, melyhez az
ihletet az angol irodalom egyik-másik remeke adta. A Csillagok Háborúja például,
és most senki se lepődjön meg, stílusában és történetében gyakran kötődik a
Shakespeare idejében/által íródott drámákhoz.
De mielőtt
rátérnénk a Star Warsra, nézzük meg néhány másik alkotást. George Lucas nevét
elsősorban a Star Wars-al hozzák kapcsolatba, azonban akadtak más filmjei is,
többek között néhány rövidfilm, melyeket még az egyetemi évei alatt készített,
és nagy részük meg sem jelent hivatalosan. Egyik ilyen filmjének a címe
Anyone Lived in a Pretty How Town (Akárki Hogyishívják városából).
Magáról a filmről nem sokat tudunk, ám az biztos, hogy az alkotást az amerikai
költő, E.E. Cummings azonos című verse ihlette, melyet 1940-ben írt, és amelynek
fő gondolata az, hogy az ember könnyedén elveszhet és láthatatlanná,
senkivé/akárkivé válhat a mai rohanó világ forgatagában. Hogyishívják városa egy
metafora a társadalomra, amelyből Akárki képtelen kitűnni, képtelen
érvényesülni. Van azonban Lucasnak egy másik, szintén kevésbé ismert filmje is,
ami hasonlóan az előzőhöz, az irodalomból merítette az ötletet, egészen pontosan
Tolkien A Hobbit című regényéből. Mint kiderült, George Lucas
eredetileg a regény filmváltozatát szerette volna elkészíteni, de sajnos a
másolási jogok ezt nem tették lehetővé, így be kellett érnie egy másik, ám
Tolkienéhez hasonló, fantasztikus történettel, melynek címe Willow
(1988) lett. A film egyik érdekessége, hogy szerepel benne Warwick Davis, aki a
Csillagok Háborújában is feltűnik, több szerepben is. Másik fontos dolog a
filmről, hogy Lucas itt is hasznát vette a speciális számítógépes effektusoknak,
melyek elnyerték az akkori kritikusok tetszését. Végül, de nem utolsó sorban,
érdemes szóba hozni Lucas THX-1138 című science fiction alkotását,
melyben a drámai színdarabokhoz hasonlóan felvonásokat használt az egyes részek
elkülönítéséhez. Ez a film egyébként Lucas egyik, hasonló című rövidfilmje
alapján készült, és fontos, hogy a rövidfilm változat annakidején első helyezést
ért el egy filmpályázat dráma kategóriájában.

Ami a
Csillagok Háborúját illeti, ez esetben is találhatunk hasonlóságokat az angol
irodalom és a filmek között. Mindenekelőtt érdemes tudni, hogy a Star Wars
óriási sikerének köszönhetően voltak, és a mai napig is vannak próbálkozások
arra, hogy a filmekből színpadi darabot, musicalt, vagy drámát készítsenek. Az
eddigi próbálkozások ugyan mind kudarcba fulladtak, de a rajongók közül sokan
még most is úgy vélik, hogy a Csillagok Háborúja története, és az egyes
jelenetek nagyon is beleillenek a színház világába, és a science fiction eposz
nemcsak a filmvásznon mutat jól, hanem sikere lenne a színpadon is. Már az a
tény is, hogy a filmek epizódokra bontva jelentek meg, hasonlóvá teszik őket a
drámákhoz, melyek egymáshoz kötődő részekből, felvonásokból állnak. A szereplők
ábrázolása, az egyes karakterek is hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet
színdarabokra emlékeztessen minket. Néhány Shakespeare drámán keresztül könnyen
bemutatható mindez. Például, a drámák esetében nagyon gyakori dolog, hogy minden
szereplő egy-egy emberi tulajdonságot, vagy morális értéket jelenít meg. A
Hamlet, dán királyfi című drámában Hamlet a gyász, de még inkább a
bosszú megtestesítője. Az Othello című drámában a címszereplő a
féltékenység példája, Jago pedig az alattomos gonoszságot alakítja. Szintén
gyakori dolog drámákban a Jó és a Rossz szembenállásának kimutatása, a két oldal
harcának szemléltetése. A Star Warsban ugyanígy a szereplők általában egy-egy
eszme, tulajdonság megtestesítői. Vannak a jók, és a rosszak, akik mindvégig
szemben állnak egymással. Aztán, ott vannak az emberi tulajdonságok is, mint pl.
feltétlen gonoszság (Palpatine), merészség (Han Solo), bölcsesség (Yoda mester),
illetve a bukott hős, Anakin Skywalker. Maguk a filmbeli motívumok, főbb
témakörök is kapcsolódnak a drámákhoz. Találhatunk példát a tiltott szerelemre
(Anakin és Padmé története, illetve Rómeó és Júlia), vagy éppen arra, amikor a
királylány álruhát ölt (Amidala illetve Rosalinda az Ahogy
tetszik-ben). Szintén az Ahogy tetszik -ben fordul elő a zsarnok
uralkodó motívuma is, gondolom, nem kell sokat magyarázni, hogy mindez hogyan
kapcsolódik a Csillagok Háborújához. Néha valamivel konkrétabb párhuzamok is
akadnak, például, amikor Luke úgy tudja, hogy Darth Vader megölte az apját, és
bosszúra vágyik (Hamlet és apja meggyilkolásának története), vagy az, amikor a
klasszikus trilógiában mindkét férfi (Han és Luke) ugyanabba a nőbe szerelmes,
hasonlóan a Szentivánéji álom című drámához. Aztán beszélhetnénk még a
science fiction filmhez képest ódivatúnak számító kardvívásról és párbajozásról,
mely gyakori eleme Shakespeare drámáinak, gondoljunk csak a Rómeó és Júliára. És
még sorolhatnánk.

A másik nagyon
fontos hasonlóság Shakespeare drámái és a Star Wars között a nyelvhasználat, és
a párbeszédek, amikről már volt némi szó. A régi angol drámákról tudni kell,
hogy nyelvezetükben és stílusukban messze eltértek a mai angol beszédtől.
Bizonyos szavak, amelyeket pl. Shakespeare a drámáiban használt, ma már
elavultnak számítanak, és gyakorlatilag senki sem használja őket. Na mármost, a
helyzet az, hogy egy-két ilyen szó megtalálható ezekben a bizonyos Csillagok
Háborúja párbeszédekben is, többek között Obi-Wan, Darth Vader és Yoda soraiban.
Nemcsak a klasszikus trilógiáról beszélek, hanem az új epizódokról is. A Sith-ek
bosszúja megjelenése után látott napvilágot egy eléggé elmarasztaló cikk a
filmmel kapcsolatban, mely külön kiemelte Padmé párbeszédrészleteinek
naivitását, mondván, hogy korunk női példaképének ennél kicsivel belevalóbbnak
kellene lennie. Igazság szerint nem értek egyet a cikk írójával, de erről majd
még később beszélek. Visszatérve a régies nyelvhasználathoz, érdemes megnézni a
következő sorokat:
If you strike me down, I shall become more powerful than you
can possibly imagine.
Ha most halálra sújtasz, nagyobb lesz az
erőm,
Mint azt el tudnád
képzelni.
Obi-Wan
szövegrészlete az Új Reményből. A shall szó már évekkel ezelőtt kiment
az angol divatból, és csak néhány nagyon ragaszkodó és szándékosan maradi angol
irodalomtanár szájából lehet hallani. (Van pár kivétel, egy-két olyan angol
szerkezet, aminél még ma is használjuk, de egyébként ódivatúnak számít.) A szó
jövőidőre utal, és egyfajta jóslatot jelöl, de ma már a will kifejezés
váltotta fel, és általában csak irodalmi szövegekben találkozhatunk a régi
shall verzióval. Shakespeare például még rendszeresen használta a
drámáiban. Hasonlóan, érdemes megnézni a következő
részletet:
What is thy bidding, my
master?
Mi a parancsa,
felség?
Darth Vader
kérdezi az Uralkodótól a Birodalom visszavág -ban. A thy kifejezés a
mai angolban már egyáltalán nem használatos. Versekben, régi szövegekben,
drámákban fordul csak elő. Régebben az angol nyelv tükrözte a társadalom
hierarchiáját. Ez annyit jelent, hogy egy feljebbvaló embert máshogy szólítottak
meg, mint egy egyenrangút (olyasmi, mint az önözés a magyarban). Akkoriban még
az angolban is különbség volt a „te” és az „ön” között, ezért az emberek más
szót használtak rájuk. A „thy” ugyanazt jelentette, mint a „your”, csak az
előbbit olyasvalakinek mondták, aki feljebb állt a társadalom ranglétráján.
Tehát amikor Vader így szólítja meg az Uralkodót, ez egyfajta jele az iránta
tanúsított tiszteletnek. Ez persze a magyar szinkronban nem olyan látványos, de
az angol változatból kitűnik. Amikor a filmek nyelvezetéről beszélek,
természetesen nem csak magukat a szavakat értem, hanem azokat a sokszor
filozofikus, néha fatalisztikus, esetenként lírai (egyesek szerint csöpögős)
megnyilvánulásokat, melyek akár egy drámába is jól beleillenének. Ide tartoznak
például Padmé ábrándos reményei a szép jövőről, illetve szerelmi vallomásai, de
akár a Jedik és Sith-ek között zajló szócsaták is.

És itt akkor
vissza is térhetünk Padmé szövegrészleteihez. A Sith-ek bosszújában az
ő szerepe lesz az egyik legdrámaibb, az általa játszott karakter pedig szinte
teljesen megegyezik Shakespeare drámáinak nőideáljával, az ártatlan, passzív és
tehetetlen nővel. Ezt tükrözi Padmé legtöbb szövegrészlete is. Ő az a szerelmes
nő, aki nem képes megakadályozni kedvese bukását, így csak annyit tehet, hogy
végignézi annak harcát, majd amikor a férfi elbukik, ő is elveszik vele együtt.
Shakespeare Othello drámájának Desdemona alakja sokban hasonlít
Padméhoz. Igaza volt a cikk írójának abban, hogy Padmé karaktere nem felel meg a
mai nőideálnak, de nekem meggyőződésem, hogy Lucas szándéka pont az volt, hogy
visszatérjen a régi, drámai ideálhoz, azért, hogy az egyébként is baljóslatú,
komor film érzelmi hatását még tovább fokozza. De megemlíthetjük Anakin hosszú
szerelmi monológját is A klónok támadásában, benne olyan részletekkel, mint: „Szellemként kísért a csók, amit
meggondolatlanul adtál”. Nem éppen a mai szerelmes párokra jellemző sorok.
Sokkal régebbi, klasszikusabb.
És éppen ez
volt a célja az összes többi, kissé naiv, kissé természetellenesen irodalmi
szövegnek is. A Csillagok Háborúja filmek azért lesznek különlegesek, mert
stílusukban nem hasonlítanak a mai szupermozikhoz, fantasztikus akciófilmekhez,
hanem képesek megtartani valamit a klasszikus űropera jellegzetességeiből, mely
erősen kötődik az irodalomhoz, és nem retten vissza a végletekig menő drámától,
vagy a túlzott líraiságtól sem. Egy kicsit ugyan álmodozó, egy kicsit ódivatú,
és mindannyian tudjuk, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, de pont az benne
az izgalmas, hogy egy olyan elképzelt, valótlan világba vezérel minket, ahol
mindez még a lehetséges határain belül marad. Ahol a jók igazán jók, a rosszak
nagyon rosszak, és létezik olyasmi, hogy önfeláldozás, örök szerelem, hősiesség,
megbánás, valamint ahol a gonosz szükségszerűen veszíteni fog, a jó pedig
elnyeri jutalmát.
(Írta: Antha I.)
|