A Cad Goddeu-kód

(Nem Dan Brown, de legalább annyira kacifántos)

Aki esetleg nem tudná, a címben olvasható Cad Goddeu név annak a kelta eredetű versnek a címe, amely alapján a Duel of the Fates elnevezésű, egyik legjellegzetesebb Star Wars filmzene dalszövege készült. A zenét az első epizódban, Qui-Gon, Darth Maul és Obi-Wan párbaja közben hallhatjuk. A Cad Goddeu verset néha más neveken is emlegetik, mint például: Battle of Trees, Battle of Goddeu, Battle of Achren, vagy magyarul a Fák Csatája. A Naboo oldalon már korábban is megjelent a zene dalszövege, és a kelta vers fordítása is. Azoknak, akik korábban már olvasták a cikket, és netán mostanában ismét rákattintottak, feltűnhetett, hogy a dalszövegről szóló bejegyzés igencsak megváltozott. Ennek oka az, hogy az eredeti vers pontos fordításáról és úgy általában a mibenlétéről súlyos félreértések keringenek (és keringtek eddig is) az interneten. Az a négy sor, ami ugyanis a Duel of the Fates dalszöveg alapját képezi, első ránézésre olyannyira értelmetlennek tűnik, hogy a fordítóknak igencsak igénybe kellett venniük a fantáziájukat ahhoz, hogy valami épeszű fordítást kreáljanak az eredeti szövegből. A probléma nem is igazán a fordítással volt, hanem a négy sor pontos mondandójával, melyre szinte senkinek sem sikerült rájönnie. A Cad Goddeu rejtélyének köszönhetően az internetes oldalakon furcsábbnál furcsább változatok jelentek meg a versről, melyek ahelyett, hogy segítettek volna a szerencsétlen rajongónak megérteni a dalszöveget, csak még inkább összezavarták őt. Nemrég azonban sikerült olyan új adatokhoz jutnom, melyek talán magyarázatot adnak a Cad Goddeu-kód titkára. Nem ígérem, hogy meg is fejtem a titkot, de szeretnék bemutatni egy lehetséges elméletet, és szeretném az általam talált bizonyítékokkal alátámasztani azt. Ezzel a cikkel nem feltétlenül kell egyetérteni, és ha valaki más véleményen van, írja meg nekem nyugodtan.

Mielőtt azonban belekezdenénk a rejtély boncolgatásába, tisztáznunk kell néhány apróságot a verssel kapcsolatban. A történetnek ez a része talán nem annyira izgalmas, de meglehetősen lényeges ahhoz, hogy megértsük a helyzet bonyolultságát, és értelmet kapjon a cikkem alcíme. Itt ugyanis a vers és a dalszöveg eredetéről szeretnék néhány keresetlen szót szólni. A Cad Goddeu egy 6. századi kelta költő, Taliesin (vagy más nevén Gwion Bach) tollából ered. Taliesin a legkorábbi olyan kelta nyelven író költő, akinek művei fennmaradtak. A vers a ’Taliesin Könyve’ nevű kéziratban maradt fenn, és benne a költő egy régi mondát mesél el, melyben nagy szerepet kap a Fák Csatája, egy mágiával átszőtt csata. A monda szerint a csata során a kelta varázslók életre keltették, és harcba küldték a környék fáit. (Itt jegyezném meg, hogy ha ez most valakinek netán ismerősen csengett, akkor az illető nem tévedett. Tolkien ugyanis valószínűleg ugyanezt a mondát használta fel a Gyűrűk Ura című könyvében, amikor az entekről mesélt.) De térjünk vissza a vershez. Azt kell tudni róla, hogy kelta nyelven íródott, és ha valakit érdekel az eredeti verzió, ezen a weboldalon meg is nézheti. (http://www.maryjones.us/ctexts/t08w.html) A Naboo oldalon ennek a bizonyos eredeti változatnak a magyar fordítása olvasható.

És itt kezd bonyolódni a történet. John Williams ugyanis a versnek nem ezt az eredeti változatát használta fel a Duel of the Fates dalszövegéhez. A kelta verset többen is lefordították angolra, melyek közül születtek jobb és kevésbé jobb változatok. Volt azonban egy olyan változat, ami nem egészen tekinthető fordításnak, hanem sokkal inkább a vers átköltésének. Egy Robert Graves nevű angol költő és tudós emberke ugyanis úgy döntött, hogy ő másképpen értelmezi a verset, mint ahogyan azt Gwion leírta, ezért miután lefordította a sorokat, elkészítette a Cad Goddeu második változatát, melyet aztán publikált a könyvében is. Ez a változat később már az interneten is elterjedt. Ő volt az, aki úgy értelmezte a versben zajló csatát, hogy az nem valamiféle fizikai (vagyis szó szerinti) küzdelem, hanem inkább a műveltség, a nyelv csatája. Ennek fényében írta meg a második Cad Goddeu-t, ami, bár elég kevéssé hasonlított az eredetire, lényegesen népszerűbbé vált. A versben több dolog is azt bizonyította, hogy itt szellemi harcról van szó, és nem fizikairól, például az, hogy az egyes fák nevei megfeleltek az ábécé egyes betűinek. Erre utalnak a következő sorok:

„Retreating from happiness they would fein be set In forms of the chief letters of the alphabet”

A boldogságtól meghátrálva Örömest gyökeret vernek Az ábécé fő betűinek alakjában

Graves Cad Goddeu változata volt az, amire John Williams rátalált, és aminek négy sorából a Duel of the Fates dalszövege keletkezett. Egyben ez a négy sor volt az is, ami később elterjedt a SW rajongók között, és aminek az értelmét oly sokan próbálták - több-kevesebb sikerrel – kisilabizálni. A mesének azonban továbbra sincs vége. Williams ugyanis valószínűleg nem akart angol szöveget tenni a Star Wars filmzenébe, ezért fogta magát, és a négy sort szanszkrit nyelvre fordíttatta, és végül így került bele a filmbe. Ez volt a cikkemnek a kevésbé izgalmas része, most térnénk rá a rejtély kifürkészésre.

Amint azt már egy párszor hangsúlyoztam, a vers négy sorának lefordítása komoly gondot okozott mindazoknak, akik megpróbálkoztak vele. Ha valaki nem érti, miért volt ez így, akkor itt az ideje megismerkedni a szóban forgó négy sorral.

„Under the tongue root A fight most dread And another raging Behind in the head”

A nyelvgyökér alatt Egy csata, a legfélelmetesebb, És egy másik tombol Hátul, a fej mögött.

Bal oldalt a Graves-féle angol változatot, a jobb oldalon pedig egy viszonylag szó szerinti fordítást láthatunk. Azt hiszem, nem kell sok magyarázatot fűznöm ahhoz, miért találta a legtöbb ember nehéz feladatnak azt, hogy megtalálja a négy sor értelmét. A négy sor, így önmagában, valóban nem tűnik túl értelmesnek, azonban ha rájövünk a titok megoldására, azt is belátjuk, hogy nagyon is sok bölcsességet hordoz magában. Az eddig eredménytelenül próbálkozó fordítók hibája ugyanis az volt, hogy sohasem jutott eszükbe az, hogy a négy sort visszahelyezzék az eredeti környezetébe, vagy hogy egyáltalán utánanézzenek magának a versnek. Mielőtt azonban mi ezt megtennénk, menjünk vissza a legeredetibb kelta verzióhoz. A kelta eredetit, az angol fordítását, és egy többé-kevésbé pontos magyar fordítást láthatunk itt (és egyben a Naboo Duel of Fates cikke alatt is).

Gweint mil mawrein. Arnaw yd oed canpen. A chat er dygnawt. Dan von y tauawt. A chat arall yssyd Yn y wegilyd.

“I pierced a scaly monster. A hundred heads it had, one mighty host under the base of its tongue, another lurking in the ridges of its neck;”

Leszúrtam egy szörnyet, Melynek száz feje volt Egy egész sereg volt Már a nyelve alatt És egy másik sereg Leselkedett a torkában.

Én már előrelátó módon a négy sor környezetét is mellékeltem, e nélkül ugyanis nehéz lenne megérteni a vers mondandóját. Az eredeti Cad Goddeu versben a négy sor egy hatalmas, félelmetes szörnyetegről mesél, mely sok katonát lenyelt, és melyet a vers narrátora állítása szerint saját kezével ölt meg a csatában. Ezzel a verzióval nincs is semmi baj, tökéletesen érthető, tiszta és egyértelmű. Amint azt kicsivel feljebb láthattuk, ugyanezt a négy sort Graves változatában is megtalálhatjuk, ám ő igencsak átírta őket, így azok ott teljesen új értelmet nyertek.

Vegyünk akkor egy pillantást Graves Fák Csatája című versére, erre a bizonyos rejtélyes négy sorra. Amint az már említettem, az ő versében első ránézésre megint csak egy csatáról van szó, ám később kiderül, hogy ő egy szellemi harcról, a nyelv harcáról beszél, és nem igazi harcról. Így ebben a változatban a négy sornak látszólag két jelentése van, és ez a két jelentés egy időben van jelen. Ez okozta a vers fordítóinak dilemmáját, és ezért találjuk a vers szó szerinti fordítását első ránézésre értelmetlennek. A két jelentés tehát a következő: egy fizikai és egy szellemi harc. A felszínen úgy tűnik, hogy egy valódi, fizikai csatáról van szó, melyben két sereg küzd egymással a harctéren. Később azonban kiderül, hogy a valódi harc csak eszköz volt arra, hogy vele a költő bemutathassa a szellemi harcot, vagyis a nyelv harcát. A nyelv harca pedig valójában nem más, mint a vita, vagy nézeteltérés.

Nézzük végig a fizikai és szellemi harcra utaló jeleket a versben. Az olyan szavak, mint root (gyökér) a fizikai harcra utalnak, arra, hogy a fák valóban harcoltak egymással. Ott van azonban a head szó, melynek két jelentése is van: jelenthet lombokat is, ekkor megint csak fizikai harcról van szó, de jelent fejet is, mely viszont már a szellemi harcra, a műveltség harcára utal. Aztán ott van az a szerencsétlen tongue (nyelv) szó, melyet a fordítók eddig sehogy sem tudtak hová tenni. Így viszont már érthető, hogy a tongue szó ebben az esetben a szellemi harcra, a nyelv harcára, vagyis a vitatkozásra utal. A tongue root szókapcsolat ezen kívül jelentheti a nyelv (mint szerv) alsó részét, vagyis a nyelvgyökeret is, ami megint csak a nyelv harcára, a beszédre utal.

Itt egy hétköznapi példa, amivel jól meg lehet magyarázni a négy sor mondanivalóját: Amikor két ember vitatkozik, az elsőre úgy néz ki, mint egy fizikai, valódi harc. (A két fél ott áll egymással szemben, kiabálnak, hadarnak, mutogatnak, és hevesen gesztikulálnak.) Valójában azonban egy szellemi harcról van szó, hiszen két ellentétes vélemény ütközik össze, két különböző eszme, ráadásul a feleknek a műveltségüket és tudásukat is latba kell vetniük ahhoz, hogy legyőzzék egymás érvelését. Tehát itt is látszólag két „csata” zajlik egy időben, de a kettő közül a szellemi harcnak van nagyobb jelentősége.

Felmerül azonban a nagy kérdés: Ha a vers tényleg ezt jelenti, akkor vajon Williams miért pont ezt a négy sort választotta ki a Duel of the Fates dalszövegének megírásához? Meglehet, hogy két komponálás és egy kávészünet közben csak úgy rábökött a vers négy sorára, és azt mondta, hogy ez lesz, és slussz-passz. Ez is egy lehetőség. De ha feltételezzük, (és mi szeretnénk feltételezni), hogy volt valami logika abban, hogy Williams pont ezt a négy sort szemelte ki, akkor jó lenne tudni, hogy pontosan mi volt az, és hogy pontosan mi köze van a versnek és jelentésének a két Jedi és Darth Maul párbajához. Nekem erre is van egy elméletem.

Az előbbiekben kiderült, hogy a vers négy sorában egy szellemi harcról van szó, melyet a költő úgy mesélt el, mintha egy valódi harc lenne. Hamarosan rá fogunk jönni, hogy egy kardpárbaj sem különbözik sokban a „fák harcától”, mivel ott is ugyanez a helyzet. Első ránézésre a karpárbaj is csak egy szimpla fizikai harcnak tűnik, pont olyannak, mint amilyennek a fák csatáját is láttuk. Az ellenfelek a harc során összemérik az erejüket, megsebzik egymást és küzdenek, hogy legyőzzék a másikat. Később azonban rájövünk, hogy a küzdelem sokkal inkább felfogható szellemi harcnak, mint fizikainak. Gondoljunk csak bele: egy kardpárbaj során a puszta fizikai erő még nem elég a győzelemre, ahhoz harcművészeti tudás is kell. Az ellenfelek a küzdelem során megpróbálják kitalálni a másik gondolatait, és igyekeznek mindig egy lépéssel az ellenfél előtt járni, tehát a tudásukat is összemérik.

A mi esetünkben van azonban egy másik dolog is, ami azt bizonyítja, hogy itt szellemi csatáról van szó. A Jedik és a Sith-ek összecsapása ugyanis egy szimbólum, ami a Star Wars filmekben állandóan jelen van, és ami már annyira nyilvánvalónak tűnik, hogy meg sem állunk elgondolkodni rajta. Valahányszor a filmvásznon egy Jedi és egy Sith összeméri az erejét, az valójában nem két ember, hanem két nagy eszme, két nagy világnézet csatája: a Világos és a Sötét oldalé. A Jedi lovagok a világos oldalt jelképezik, míg a Sith-ek, jelen esetben Darth Maul, a Sötét oldal megtestesítői. A Jedik és a Sithek harca tehát igazából a Világosság és a Sötétség, vagy ha így jobban tetszik, a Jó és a Rossz küzdelmét szimbolizálja. Így amikor a képernyőn látszólag egy fizikai küzdelem zajlik, az a valóságban sokkal inkább egy szellemi küzdelem, vagyis az eszmék harca. Ha pedig most visszagondolunk az előbbi hétköznapi példára a vitatkozó felekkel, azt is mondhatjuk, hogy a Jedik és a Sith-ek csatája nem más, mint egy nézeteltérés, vagy vita a két nagy eszme között. És mielőtt még valaki azt mondaná, hogy ez csak az én elszállt fantáziám szüleménye, jusson eszünkbe a következő jelenet a második epizódból, amikor Anakin és Padmé a Naboo-n beszélgetnek:

Anakin: Amikor odaértünk, megkezdtük az agresszív véleménycserét.

Padmé: Mi az az agresszív véleménycsere?

Anakin: Hát, amikor lézerkardokkal tárgyalunk.

Anakin ebben a jelenetben pontosan ugyanarról beszél, amit a Cad Goddeu négy sorában olvashattunk. Az agresszív szó a fizikai harcra utal, de már a kifejezésben is benne van, hogy a párbaj valójában egy véleménycsere, vagy –ahogy a második mondatban olvashatjuk – egy tárgyalás. Ezek pedig többé-kevésbé szinonimái a nézeteltérésnek, a szellemi harcnak, hiszen mindegyik esetben különböző vélemények és eszmék ütköznek össze egymással.

Ezek után már érthetővé válik a kapcsolat a Cad Goddeu vers négy sora és a Végzetek Párbaja (Duel of the Fates) között, és azt is megállapíthatjuk, hogy a vers szövege nagyon is jó választás volt, hiszen a segítségével megértjük, hogy a párbaj, amit a két fél között látunk, valójában csak kivetülése egy sokkal nagyobb küzdelemnek, mely két egyetemes eszme között zajlik. A két küzdő fél pedig ezt a két eszmét és egyben a két végzetet szimbolizálja a filmben. Az eszme és a végzet közötti kapcsolat pedig annyi, hogy az eszme, amiért a felek harcolnak, befolyásolja majd a végzetüket is. A Cad Goddeu figyelmeztet minket arra, hogy a Végzetek Párbajára ne csak úgy tekintsünk, mint egy sima küzdelemre, hanem úgy, mint két világnézet örökké tartó csatájára. Ez tehát a Cad Goddeu mondanivalója és egyben a rejtély egyik lehetséges megoldása is. Ahogy azonban már a cikk elején is hangsúlyoztam, mindez csak egy lehetséges verzió a titok megoldására. Ha valaki elő tud állni egy ennél igazabb értelmezéssel, az írja meg a fórumba, vagy küldje el emailben, és ki tudja, talán újabb titkokra is fény derül a Cad Goddeu rejtélyével kapcsolatban.

 Írta: Antha