|
Holnap történt
Az oldalt látható menüpont a Metagalaktika könyvsorozat 1978-as
7. számának címe. A könyv írója Sam J. Lundwall. Ebben a számban a science
fiction történelméről van szó. Az egyik fejezetben találtam egy hosszabb utalást
a Star Wars-ra az űroperákkal kapcsolatban, ezt olvashatjátok el itt.
Sam J. Lundwall: Holnap történt
Tanulmányok a science fiction világtörténetéből
(Szentmihályi
Szabó Péter fordítása)
A Csillagok háborúja
némiképp korszerűsített Flash Gordon- film, ódivatú tanulságokkal és remek
technikai effektusokkal, amely minden kasszasikert túlszárnyalt a
filmtörténetben, ideértve az Elfújta a szélt és a Cápát is, s feltehetőleg az
egész kereskedelmi gépezet beindult: lett Csillagok háborúja-játék, bestseller
regényváltozat s még legalább két új Star Wars-film. Mielőtt feleszmélnénk, már
itt lesz a Csillagok háborúja rúzs, alsónadrág, evőeszköz és a film folytatása
sorozatban, mint például a Csillagok háborúja fia, a Csillagok háborúja unokája,
Tizenéves voltam a csillagok háborújában, valamint Abbot és Costelllo találkozik
a csillagok háborújával. Mindaddig, míg a következő szörnyfilm el nem készül. De
hát a Csillagok háborúja már elért hozzánk, és a zavart svédek olyan méretű
reklámhadjárat szenvedő alanyai lettek, amilyenre még nem volt példa a világnak
ebben az ártatlan szögletében. A Csillagok háborúja az összes valaha is írt
űropera sűrítménye, plusz egy jó adag nosztalgia azok számára, akik a Flash
Gordon-filmeken nőttek fel.
Minden benne
van, az űrcsaták, az űrbárjelenet (jópofa szörnyekkel, akik Benny Goodman-jazzt
játszanak), az ősi tudományok kedves, vén mestere, akit valamennyiünk nagyapja,
Sir Alec Guiness alakít, két mulatságos robot, egy nagy bajban lévő hercegnő,
egy rémes, feketébe öltözött gazember, két csodálatos hős és özönével a
katasztrófa. Űropera-képregény ez, amely megelevenedett, végre az igazi, modern
tündérmese. Nem lehetett más, csakis óriási siker egy képregényvilágban és -
korban. A 20th Century-Fox reklámszövege a Csillagok háborúja író-rendezőjét,
George Lucast idézi:
„Azt szeretném, ha a
Csillagok háborújában az embereknek távoli egzotikus tájakat mutathatnék, hogy
képzeletük szabadon szárnyalhasson. Nagyon szeretném, ha felkelthetném az
emberek érdeklődését az űrkutatás iránt. Szeretném, ha túljutnának a
pillanatnyi, alapvető ostobaságokon, és a Vénusz és a Mars gyarmatosításán
törnék a fejüket. És annak, hogy ez megtörténjék, egyetlen módja, ha van egy
srác, aki fantáziál arról, hogy megszerzi a sugárpisztolyt, beugrik az
űrhajójába, és elrepül az űrbe. (…) Akciófilmet akartam csinálni az űrben.
Figurákat, akiknek sugárpisztolyuk van, akik űrhajókkal száguldoznak és
lövöldöznek egymásra. Tudtam, hogy nagy űrcsatát akarok, amolyan nagy, általános
balhét. Tudtam, hogy egy öregemberről és egy srácról akarok mozit csinálni. És
tudtam, hogy azt akarom, az öregember igazi öregember legyen, és a kapcsolata a
sráccal amolyan tanár-tanítvány viszony. De azt is akartam, hogy az öregember
harcos legyen. És akartam egy hercegnőt is, de azt nem, hogy valami passzív,
bajba jutott leányzó legyen belőle.”
Ez a
legtisztább űropera tökéletes leírása, korunk tündérmeséje új jelképekkel, de a
mondandó a régi, a jó és a rossz küzdelméről és az igazság diadaláról minden
megpróbáltatás ellenében. Ha összehasonlítjuk ezt a reklámszöveget a Kapitän
Mors borítójának szövegével, úgy véljük, igen kevés változott a műfajban a
századforduló óta. Bizonyos értelemben George Lucas megcsinálta azt a filmet,
amelyet tízéves korunkban akartunk látni, vagy azt, amiről azt hisszük, akkor
láttuk, amikor tízévesek voltunk. A kikerülhetetlen visszahatása annak, hogy a
tündérmesék régiesek, a sci-fi művek intellektuálisak lettek. Visszatérés ez az
egyszerűsített érzelmek ponyvairodalmának napjaihoz, s nem vagyok benne biztos,
hogy tetszik ez nekem. De tény, hogy csábító. Jó mulatság, de nem őszinte. Dave
Prowse angol színész, aki Darth Vadert, a főgazembert alakította a Csillagok
háborújában, egy Newsweek- interjúban úgy nyilatkozott, hogy „a forgatáson az
atmoszféra humortalan volt. Senki sem tudta, hogy az, amit csinálunk, vajon
nagyon jó-e vagy pedig iszonyúan szemét dolog lesz.” Mindkettőből van egy
kevés, azt hiszem, s csak azon múlik, az ember lélekben mennyire fiatal. Személy
szerint én kedvelem ezt a rohadt, hamis, kitanult, őszintétlen mozit; de utálom
is. És ez a kettősség érvényes az űroperára mint jelenségre – tudjuk, hogy
giccses, őszintétlen és rossz, de nem tudunk ellenállni a sodrásának, és az
egészet élvezzük is.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
