III. rész
2005.12.31. 16:57
(Ez a Rolling Stone cikk harmadik része.)
„Szeretnéd látni a sebhelyeket?”- kérdezi
Anthony Daniels, a barátságos, halk szavú brit színész, a fénylő aranyszínű,
kissé fontoskodó fémrobot, C-3PO megformálója. Mark Hamill mellett ülve egy
hosszú kanapén a manhattani Sherry-Netherland Hotelben a jóképű Daniels
kigombolja az ingét, hogy megmutassa a régi sebek hátborzongató
maradványait.
„Az egész első film forgatása maga volt a
megtestesült fájdalom.” mondja Daniels. „ A jelmez fém részei összevissza
karcoltak, nem beszélve néhány másik alkatrészről, ami rettenetesen szorított.
Olyan volt, mint újra meg újra beledugni az ujjadat egy
konnektorba.”
„Szerencsére a Birodalom forgatásakor
könnyebb lett a helyzet, mert átalakították a jelmezt. Így már sokkal
rugalmasabb. Ami elviselhetővé teszi mindezt, az a tudat, hogy mi ketten egy
csodálatos szobrot alkotunk.” Daniels gyakran emlegeti úgy Threepio-t, hogy
„mi”.
„Végül az amerikai típusú, szolgának
programozott robotból egy elegáns, bár kissé bosszantó britet faragtam, aki
azonban általában egész kedves.”

„Azt hiszem, egy pszichológus imádna ott
lenni velem” - jegyzi meg Daniels - „mert megfigyelhetné az embereket, és az
emberek reakcióit velem kapcsolatban. Mindez igazán érdekes. Egyszer ott fogok
állni a jelmez mellett, és az emberek, akik odajönnek, azt fogják mondani, hogy
’ Ez a srác egy komplett bolond lehet, hogy elvállalt egy ilyen
szerepet.’”
Ezek után Daniels elmeséli a megalázó
élményét, amikor a biztonsági őrök majdnem kidobták az 1977-es Academy Awards
átadóról, mivel természetesen jelmez nélkül jelent meg, az őrök pedig nem
ismerték fel.
„Elfelejtkeztem az igazolványomról”- mondja
vállvonogatva-„Szabályosan könyörögnöm kellett nekik, hogy keressék meg a
fickót, aki értem volt felelős. Nem túl méltóságteljes dolog ezekben a Star Wars
filmekben szerepelni. Nekem legalábbis nem sok méltóság jut. Mármint, ha teszem
azt, viszketni kezdek a jelmezben, valaki másnak kell megvakarni helyettem, mert
egyszerűen az én kezeim nem érnek el odáig.”

„Ő az egyik leghíresebb szereplő a
mozivásznon!” – kiálltja Hamill felpattanva a helyéről és fel-alá járkálva a
szobában, mint valami felbőszített ragadozó. „Mégis senki se ismerné fel őt, ha
szembejönne az utcán.”
„Csak hogy szemléltessem, hogy ÉN milyen
híres vagyok”- folytatja Hamill - „egy buli után egy fiatal hölgy jött oda
hozzám, és megkérdezte: ’ Te vagy az a sovány srác az aranyszínű robotjelmezben?
Tudom, hogy valahol itt van, és te tűntél a legsoványabbnak a közelben.’ Én azt
mondtam: ’ Oké, adok egy autogramot, majd pedig ezt írtam: ’ Minden jót, a
sovány srác a robot jelmezben.’"
"Megcsináltam a Star Wars Trivia tesztet, és
elbuktam” mondja Hamill Danielsnek humorosan „Azt kérdezték, hogy ki volt a
korábbi gazdád, és én nem emlékeztem.”
„A Tower Records-ban valaki egyszer
felismerte a hangomat.”- mondja Daniels, hogy egy kicsit felvidítsa magát. „Én
csak annyit mondtam, hogy ’ Szeretnék venni egy lemezt.’ mire valaki azt mondta
’ Te Anthony Daniels vagy!’ Ezen teljesen meglepődtem.”
„Az első
nap, amikor ideérkeztünk, volt egy sajtókonferenciánk reggel kilenckor.”- mondja
a kimerült Harrison Ford a szemeit dörzsölgetve, miközben felteszi a lábát egy
kisasztalra a New York Plaza hotelben. „Aztán kb. 9.20-tól délután fél kettőig
egy csapat újságíróval találkoztunk, akik néhány asztal körül vártak ránk. Mi
asztaltól asztalig vonultunk, és így négy óra leforgása alatt kb. 150 interjút
adtunk. Egy óránk volt az ebédre, majd újabb négy óra alatt 15, 5-10 perces
televíziós interjú következett, majd visszamentünk a szobáinkba, és kidőltünk. A
következő nap 27 tévés interjúnk volt, majd következett a vasárnap. Ma reggel a
Today showban szerepeltem, és volt kb. 4 vagy 5 sajtóinterjúm
is.”
A
szemeiben a Dagobah bolygó ködös mocsarának apró árkait lehet
felfedezni.
"Amikor
utoljára turnéztunk együtt” -mondta még korábban Mark Hamill - „Harrison volt a
’reklám sheriff’. Érdemjegyeket osztogatott nekünk az interjúk után:
'Szerénység: 4-es. Tetszett, mikor azt mondtad, hogy nem érdekel a pénz –ez egy
ötös.'”
Jelenleg
Harrison túlságosan is kimerült ahhoz, hogy bárkinek is jegyet adjon, saját
magát is beleértve.
„Azelőtt
nem sok sci-fi-vel kapcsolatos élményem volt” -mondja erőtlenül.- „Sőt, azokra a
Buck Rogers matinékra sem mentem el. Valójában sosem voltam egy nagy
filmrajongó.”
Egy
hirdetési igazgató fiaként és egy kabarészínész unokájaként Ford összeszedett
egy kis pénzt Wisconsinban, mielőtt otthagyta a főiskolát, három nappal a
tanulmányai befejezése előtt.
„Ez volt
az első olyan eset, hogy megfordult a fejemben, hogy pénzért színészkedjek, és
tudtam, hogy ehhez vagy Los Angelesbe, vagy pedig New Yorkba kell mennem,
mégpedig minél gyorsabban, mivel
Wisconsinban megkezdődött a tél. Ezért feldobtam egy érmét. New Yorkra esett a
választás, szóval feldobtam még egyszer, hogy Los Angelesbe mehessek, ahol nem
fogok se fázni, se éhezni.”

Ford
elég szerencsés volt ahhoz, hogy összehozzon egy hét évre szóló szerződést a
Columbiával. „Másfél évig dolgoztam ott, aztán pedig kirúgtak, amiért olyan
nehéz eset voltam.” meséli nevetve. „Nagyon elégedetlen voltam a
módszerükkel, ami abból állt, hogy újrateremtsenek sztárokat, ahogyan azt az
ötvenes években csinálták. Elküldtek, hogy olyan frizurát készíttessek magamnak,
mint amilyen Elvis Presley-nek is van. És mindezt heti 150
dollárért."
Fordnak
felesége és gyereke volt, akiket el kellett tartania, ezért szabadúszó ácsként
kezdett dolgozni. Felújította a házát, majd felépített egy 100 000 dolláros
stúdiót Sergio Mendes részére. Filmes munkákat is vállalt, ha ’tisztességesnek’
találta őket, így feltűnt például az „American Graffiti”-ben, Francis
Coppolától a „The Converstation”-ben, a tévéfilm „The Court Martial of Lt.
Calley”-ben, a „Star Wars”-ban, a „Heroes”-ban, és a „Force 10 from Nayarone”-
ban, az utolsó filmben, ami Jugoszláviában marasztalta őt, míg a sci-fi őrület
kitört az országon.
Ford azt
állítja, méghozzá elég meggyőzően, hogy „a Birodalom volt az első olyan dolog,
amit szívesen csináltam.” Utána hozzáteszi, hogy nem igazán szereti nézni saját
magát a filmvásznon.
(folyt. köv.)
|