Ó Anakin, miért vagy te Anakin…

Harrison Fordról köztudott, hogy mindig is gyűlölte a párbeszédeket, amelyeket George Lucas a Star Wars forgatókönyvébe megálmodott, és ennek a forgatások során rendszeresen hangot is adott. Ford szerint ugyanis a párbeszédek stílusukban annyira természetellenesek, naivak és régies hangzásúak voltak, hogy egyáltalán nem illettek bele a film hangulatába, és távolról sem hasonlítottak rendes társalgáshoz. Mark Hamill mesélte egy interjúban, hogy mikor megkapta a legelső Star Wars film szerepének szövegét, igyekezett azt minél pontosabban, szóról szóra, vesszőről vesszőre megjegyezni. Aztán kissé lámpalázasan bement a forgatásra, és az első, amit látott, Harrison Ford volt, kezében Han Solo szövegével, amiből a színész egész sorokat húzott ki és javított át, mert szerinte nem voltak helyénvalóak. Később bevallotta, hogy ezek után ő maga is alakítgatott itt-ott az eredeti változaton, bár a legtöbb változtatást még így is Harrison vitte véghez, aki több alkalommal is vitába szállt George-al a szövege miatt. Harrison mindig azt mondta, hogy Lucas dialógusai leírva nagyon jól mutatnak, és egy regényben (vagy épp egy forgatókönyvben) megállják a helyüket, de amint ki is kell mondania őket, mesterkéltté válnak.

Megpróbáltam rájönni arra, hogy mi állhat ezeknek az oda nem illően irodalmi, sokszor kissé banális párbeszédeknek a hátterében, és hogy miért használt Lucas gyakran régies, ódivatú nyelvezetet a forgatókönyv megírásakor. Találtam is néhány érdekességet a rendező életrajzában és a Star Wars-on kívüli munkásságában, amik választ, illetve magyarázatot adhatnak erre a talányra. Megérthetjük például, hogy mi célt szolgálnak a régies szavak és az irodalmi stílus, illetve azt is, hogy mi köze van Shakespeare-nek a Csillagok Háborújához.

Először is, fontos tudni, hogy George Lucas eredetileg írónak készült, és csak később döntött úgy, hogy a filmrendezést választja hivatásául. Angol irodalmat hallgatott a főiskolán, elvégezte a szakot, ám írói pályája ezzel félbe is szakadt, ugyanis érdeklődni kezdett a filmgyártás iránt. Beiratkozott hát egy másik, animációs szakra, és egy tucat művel bizonyította rátermettségét. Miután befejezte az egyetemet, ő maga is tanítani kezdett, és szabadidejében forgatókönyveken dolgozott. És bár az irodalomnak hátat fordított, az írói felkészülése során összeszedett tudását a filmezésnél is hasznosítani tudta, például a forgatókönyvek megírásakor. Egy film forgatókönyve alakjában és stílusában nem sokban különbözik egy színdarab, vagy egy drámai mű forgatókönyvétől. Ami azt illeti, Lucas több filmes alkotásában is fellelhető az irodalom hatása, és nem egy olyan filmje ismert, melyhez az ihletet az angol irodalom egyik-másik remeke adta. A Csillagok Háborúja például, és most senki se lepődjön meg, stílusában és történetében gyakran kötődik a Shakespeare idejében/által íródott drámákhoz.

De mielőtt rátérnénk a Star Warsra, nézzük meg néhány másik alkotást. George Lucas nevét elsősorban a Star Wars-al hozzák kapcsolatba, azonban akadtak más filmjei is, többek között néhány rövidfilm, melyeket még az egyetemi évei alatt készített, és nagy részük meg sem jelent hivatalosan. Egyik ilyen filmjének a címe Anyone Lived in a Pretty How Town (Akárki Hogyishívják városából). Magáról a filmről nem sokat tudunk, ám az biztos, hogy az alkotást az amerikai költő, E.E. Cummings azonos című verse ihlette, melyet 1940-ben írt, és amelynek fő gondolata az, hogy az ember könnyedén elveszhet és láthatatlanná, senkivé/akárkivé válhat a mai rohanó világ forgatagában. Hogyishívják városa egy metafora a társadalomra, amelyből Akárki képtelen kitűnni, képtelen érvényesülni. Van azonban Lucasnak egy másik, szintén kevésbé ismert filmje is, ami hasonlóan az előzőhöz, az irodalomból merítette az ötletet, egészen pontosan Tolkien A Hobbit című regényéből. Mint kiderült, George Lucas eredetileg a regény filmváltozatát szerette volna elkészíteni, de sajnos a másolási jogok ezt nem tették lehetővé, így be kellett érnie egy másik, ám Tolkienéhez hasonló, fantasztikus történettel, melynek címe Willow (1988) lett. A film egyik érdekessége, hogy szerepel benne Warwick Davis, aki a Csillagok Háborújában is feltűnik, több szerepben is. Másik fontos dolog a filmről, hogy Lucas itt is hasznát vette a speciális számítógépes effektusoknak, melyek elnyerték az akkori kritikusok tetszését. Végül, de nem utolsó sorban, érdemes szóba hozni Lucas THX-1138 című science fiction alkotását, melyben a drámai színdarabokhoz hasonlóan felvonásokat használt az egyes részek elkülönítéséhez. Ez a film egyébként Lucas egyik, hasonló című rövidfilmje alapján készült, és fontos, hogy a rövidfilm változat annakidején első helyezést ért el egy filmpályázat dráma kategóriájában.

Ami a Csillagok Háborúját illeti, ez esetben is találhatunk hasonlóságokat az angol irodalom és a filmek között. Mindenekelőtt érdemes tudni, hogy a Star Wars óriási sikerének köszönhetően voltak, és a mai napig is vannak próbálkozások arra, hogy a filmekből színpadi darabot, musicalt, vagy drámát készítsenek. Az eddigi próbálkozások ugyan mind kudarcba fulladtak, de a rajongók közül sokan még most is úgy vélik, hogy a Csillagok Háborúja története, és az egyes jelenetek nagyon is beleillenek a színház világába, és a science fiction eposz nemcsak a filmvásznon mutat jól, hanem sikere lenne a színpadon is. Már az a tény is, hogy a filmek epizódokra bontva jelentek meg, hasonlóvá teszik őket a drámákhoz, melyek egymáshoz kötődő részekből, felvonásokból állnak. A szereplők ábrázolása, az egyes karakterek is hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet színdarabokra emlékeztessen minket. Néhány Shakespeare drámán keresztül könnyen bemutatható mindez. Például, a drámák esetében nagyon gyakori dolog, hogy minden szereplő egy-egy emberi tulajdonságot, vagy morális értéket jelenít meg. A Hamlet, dán királyfi című drámában Hamlet a gyász, de még inkább a bosszú megtestesítője. Az Othello című drámában a címszereplő a féltékenység példája, Jago pedig az alattomos gonoszságot alakítja. Szintén gyakori dolog drámákban a Jó és a Rossz szembenállásának kimutatása, a két oldal harcának szemléltetése. A Star Warsban ugyanígy a szereplők általában egy-egy eszme, tulajdonság megtestesítői. Vannak a jók, és a rosszak, akik mindvégig szemben állnak egymással. Aztán, ott vannak az emberi tulajdonságok is, mint pl. feltétlen gonoszság (Palpatine), merészség (Han Solo), bölcsesség (Yoda mester), illetve a bukott hős, Anakin Skywalker. Maguk a filmbeli motívumok, főbb témakörök is kapcsolódnak a drámákhoz. Találhatunk példát a tiltott szerelemre (Anakin és Padmé története, illetve Rómeó és Júlia), vagy éppen arra, amikor a királylány álruhát ölt (Amidala illetve Rosalinda az Ahogy tetszik-ben). Szintén az Ahogy tetszik -ben fordul elő a zsarnok uralkodó motívuma is, gondolom, nem kell sokat magyarázni, hogy mindez hogyan kapcsolódik a Csillagok Háborújához. Néha valamivel konkrétabb párhuzamok is akadnak, például, amikor Luke úgy tudja, hogy Darth Vader megölte az apját, és bosszúra vágyik (Hamlet és apja meggyilkolásának története), vagy az, amikor a klasszikus trilógiában mindkét férfi (Han és Luke) ugyanabba a nőbe szerelmes, hasonlóan a Szentivánéji álom című drámához. Aztán beszélhetnénk még a science fiction filmhez képest ódivatúnak számító kardvívásról és párbajozásról, mely gyakori eleme Shakespeare drámáinak, gondoljunk csak a Rómeó és Júliára. És még sorolhatnánk.

A másik nagyon fontos hasonlóság Shakespeare drámái és a Star Wars között a nyelvhasználat, és a párbeszédek, amikről már volt némi szó. A régi angol drámákról tudni kell, hogy nyelvezetükben és stílusukban messze eltértek a mai angol beszédtől. Bizonyos szavak, amelyeket pl. Shakespeare a drámáiban használt, ma már elavultnak számítanak, és gyakorlatilag senki sem használja őket. Na mármost, a helyzet az, hogy egy-két ilyen szó megtalálható ezekben a bizonyos Csillagok Háborúja párbeszédekben is, többek között Obi-Wan, Darth Vader és Yoda soraiban. Nemcsak a klasszikus trilógiáról beszélek, hanem az új epizódokról is. A Sith-ek bosszúja megjelenése után látott napvilágot egy eléggé elmarasztaló cikk a filmmel kapcsolatban, mely külön kiemelte Padmé párbeszédrészleteinek naivitását, mondván, hogy korunk női példaképének ennél kicsivel belevalóbbnak kellene lennie. Igazság szerint nem értek egyet a cikk írójával, de erről majd még később beszélek. Visszatérve a régies nyelvhasználathoz, érdemes megnézni a következő sorokat:

If you strike me down, I shall become more
powerful than you can possibly imagine.

Ha most halálra sújtasz, nagyobb lesz az erőm,

Mint azt el tudnád képzelni.

Obi-Wan szövegrészlete az Új Reményből. A shall szó már évekkel ezelőtt kiment az angol divatból, és csak néhány nagyon ragaszkodó és szándékosan maradi angol irodalomtanár szájából lehet hallani. (Van pár kivétel, egy-két olyan angol szerkezet, aminél még ma is használjuk, de egyébként ódivatúnak számít.) A szó jövőidőre utal, és egyfajta jóslatot jelöl, de ma már a will kifejezés váltotta fel, és általában csak irodalmi szövegekben találkozhatunk a régi shall verzióval. Shakespeare például még rendszeresen használta a drámáiban. Hasonlóan, érdemes megnézni a következő részletet:

What is thy bidding, my master?

Mi a parancsa, felség?

Darth Vader kérdezi az Uralkodótól a Birodalom visszavág -ban. A thy kifejezés a mai angolban már egyáltalán nem használatos. Versekben, régi szövegekben, drámákban fordul csak elő. Régebben az angol nyelv tükrözte a társadalom hierarchiáját. Ez annyit jelent, hogy egy feljebbvaló embert máshogy szólítottak meg, mint egy egyenrangút (olyasmi, mint az önözés a magyarban). Akkoriban még az angolban is különbség volt a „te” és az „ön” között, ezért az emberek más szót használtak rájuk. A „thy” ugyanazt jelentette, mint a „your”, csak az előbbit olyasvalakinek mondták, aki feljebb állt a társadalom ranglétráján. Tehát amikor Vader így szólítja meg az Uralkodót, ez egyfajta jele az iránta tanúsított tiszteletnek. Ez persze a magyar szinkronban nem olyan látványos, de az angol változatból kitűnik. Amikor a filmek nyelvezetéről beszélek, természetesen nem csak magukat a szavakat értem, hanem azokat a sokszor filozofikus, néha fatalisztikus, esetenként lírai (egyesek szerint csöpögős) megnyilvánulásokat, melyek akár egy drámába is jól beleillenének. Ide tartoznak például Padmé ábrándos reményei a szép jövőről, illetve szerelmi vallomásai, de akár a Jedik és Sith-ek között zajló szócsaták is.

És itt akkor vissza is térhetünk Padmé szövegrészleteihez. A Sith-ek bosszújában az ő szerepe lesz az egyik legdrámaibb, az általa játszott karakter pedig szinte teljesen megegyezik Shakespeare drámáinak nőideáljával, az ártatlan, passzív és tehetetlen nővel. Ezt tükrözi Padmé legtöbb szövegrészlete is. Ő az a szerelmes nő, aki nem képes megakadályozni kedvese bukását, így csak annyit tehet, hogy végignézi annak harcát, majd amikor a férfi elbukik, ő is elveszik vele együtt. Shakespeare Othello drámájának Desdemona alakja sokban hasonlít Padméhoz. Igaza volt a cikk írójának abban, hogy Padmé karaktere nem felel meg a mai nőideálnak, de nekem meggyőződésem, hogy Lucas szándéka pont az volt, hogy visszatérjen a régi, drámai ideálhoz, azért, hogy az egyébként is baljóslatú, komor film érzelmi hatását még tovább fokozza. De megemlíthetjük Anakin hosszú szerelmi monológját is A klónok támadásában, benne olyan részletekkel, mint: „Szellemként kísért a csók, amit meggondolatlanul adtál”. Nem éppen a mai szerelmes párokra jellemző sorok. Sokkal régebbi, klasszikusabb.

És éppen ez volt a célja az összes többi, kissé naiv, kissé természetellenesen irodalmi szövegnek is. A Csillagok Háborúja filmek azért lesznek különlegesek, mert stílusukban nem hasonlítanak a mai szupermozikhoz, fantasztikus akciófilmekhez, hanem képesek megtartani valamit a klasszikus űropera jellegzetességeiből, mely erősen kötődik az irodalomhoz, és nem retten vissza a végletekig menő drámától, vagy a túlzott líraiságtól sem. Egy kicsit ugyan álmodozó, egy kicsit ódivatú, és mindannyian tudjuk, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, de pont az benne az izgalmas, hogy egy olyan elképzelt, valótlan világba vezérel minket, ahol mindez még a lehetséges határain belül marad. Ahol a jók igazán jók, a rosszak nagyon rosszak, és létezik olyasmi, hogy önfeláldozás, örök szerelem, hősiesség, megbánás, valamint ahol a gonosz szükségszerűen veszíteni fog, a jó pedig elnyeri jutalmát.

(Írta: Antha I.)